1999-ben, templomunk felszentelésekor a templomtoronyban egy kazettában elhelyezik a gyülekezet Réz László gondnok által írt krónikáját.
A második világháború előtt a szerb eredetű, majd svábok által betelepített községben csak néhány református család lakott. A háború után sok Erdélyből és a Felvidékről elmenekült, illetve áttelepített család költözött a községbe, főleg a svábok üresen maradt házaiba. Már ők kérték Demeter József pomázi lelkipásztort, hogy – eleinte az iskolában, később egy bérelt, üveges verandán – tartson istentiszteletet. Négy tagú presbitérium alakult. Bölcsen, a jövőre gondolva kiigényelték a mai templom telkét.
1949-ben egy házaspár 100 kilogrammos harangot öntetett, ma is ez a harangunk. Érdekesség, hogy felszentelése után pontosan 50 évvel, 1999. október 31-én szentelte fel templomunkat Hegedűs Lóránt püspök. A tsz-szervezések idején egyre több alföldi, főleg szabolcsi és hajdú-bihar megyei református telepedett le a községben. Kevesen kapcsolódtak be a gyülekezeti életbe, a gyülekezet 35-40 fős volt ebben az időben. Az ideiglenes imaházhoz tartozott egy kis szoba is, ahol hamarosan hétközi, esti bibliaórát is szerveztek.
A hatvanas évek elején a posztógyár megvásárolta a bérelt helyiségünket. Demeter József lelkész, esperes-helyettes és egyházkerületi lelkészi főjegyző sok utánajárással elérte, hogy a gyár pár száz méterrel odább egy üres telken a bérelt helyiséghez hasonló méretű imatermet és kis szobát építsen.
Az új imaházat az 1965. évi dunai árvíz elöntötte. A katolikus plébános ajánlotta fel a templomuk mellett lévő gyülekezeti házukat, itt voltak két éven keresztül az istentiszteletek.
Újabb hosszú, egyházi és világi hatóságokkal folytatott nehéz tárgyalások után sikerült elérni, hogy a gyár lebontsa az árvízben megsérült imaházat, és az anyagot a jelenlegi telkünkre szállítsa a haranglábbal együtt. A gyülekezet minimális pénzzel rendelkezett, így előbb el kellett adni a telek alsó felét.
Az imaház építésével kapcsolatban látták elődeink, hogy az utca felőli nagy lejtés miatt alagsort lenne érdemes építeni, és az utcaszint magasságában állhatna az imaház, de a jó építészeti megoldásra nem volt pénz. A gyülekezet sok saját munkával építette meg a 16×16 méter alapterületű imaházat, melyben egy kisebb, könnyen fűthető terem is elkészült a bibliaórák kedvéért. Mivel az akkori hatóságok torony építését nem engedélyezték, cselhez kellett folyamodni: egy 2×2 méteres, négyzet alakú helyiségbe került a kémény – és persze ebben helyezték el a haranglábat, és építettek zsalugáteres ablakokat, hogy a hang jól kijöjjön. A torony tetejére pedig fémcsillag került. Az épület 1969-re készült el. Az építést támogatták Hollandiából is.
A saját otthon a kissé fellendítette a gyülekezeti életet. Újabb reformátusok érkeztek a községbe: a faluban lévő két textilgyár és a főváros közelsége vonzotta a vidékieket. 1970-ben leányegyházból Pomázzal és Csobánkával társegyházközséggé alakultunk. Ekkor már 100 körül volt az egyházfenntartók létszáma, a presbitérium létszáma is 12 főre szaporodott.
1974-től Szűcs Ferenc lett a lelkész. A fiatal lelkipásztor szolgálata nyomán tovább élénkült a gyülekezeti élet. Lassan összekovácsolódott egy 15-20 tagú, élő hitű közösség, amely a gyülekezet fizikai és imaterheit is hordozta.
1988-ban Pap László lett a lelkész. A gyülekezet ekkor már az imaház bővítését tervezte, építőanyagokat is vásároltak. Az építkezés 1991 tavaszán kezdődött el, majdnem minden munkát a gyülekezet tagjai végeztek el. 1992 decemberében a gyülekezet használatba vette a megnövelt imaházat és a mellé épített új gyülekezeti házat. Bár így már mintegy 120 ülőhely volt az imaházban, de a nagy ünnepeken mégis pótülésekre volt szükség, hiszen a gyülekezet létszáma már közel 200 fő körül volt.
További bővítésre volt szükség. Alapítványt indítottak, és megkezdték a gyűjtést, illetve önkormányzati segítséget kértek. Az építkezés nagy összefogással, döntően önkéntes munkával folyt. Harminc évvel az imaház felszentelése után, 1999-ben a templom is felszenteltetett.
1999-től 2004-ig Pap Lászlóné volt a gyülekezet lelkésze. Az időközben várossá fejlődött Budakalászra új lendülettel jöttek a beköltözők, a Budapest környéki agglomeráció egyik kedvelt célpontjává vált, a beköltőzők társadalmi státusza is magasabb lett a korábbiakhoz képest. A település mára 13.000 főre növekedett.
Gyülekezetünk 2005-től lett önálló, ennek feltétele volt a templom és a gyülekezeti ház mellett a parókia építése. A folyamatosan építkező gyülekezet ezt is megépítette. Így lehetett 2005-ben Cs. Nagy János (jelenleg Pécelen szolgál) a gyülekezet első önálló lelkésze. 2013-ban őt Csere Mátyás váltotta (jelenleg Felsőpakonyon szolgál), 2020-től pedig Bereczky Örs a gyülekezet lelkésze.
Réz László 1999-es írásának Bereczky Örs által rövidített, kiegészített változata
Budakalászi Református Egyházközség 