A református (és minden protestáns) gyülekezet jellemzője, hogy a közösség által választott vezetősége – Presbitériuma van, amely mindenről döntést kell hozzon (költségvetés és minden egyéb).
Alább gyülekezetünk 2024-ban felállt, hat évig működő testületének a választáskor készült bemutatkozó írásait közöljük.
Presbiterek – Füle Lajos verse
Kinek a lelke vágyik a fényre,
Kinek kenyere az Úr igéje,
És kenyérből másnak is szel,
– az presbiter.
Kinek van szeme a más bajára,
Kinek van füle a más jajára,
S tennivalóit így méri fel,
– az presbiter.
Ki másnak vermét sohasem ássa,
Aki keresztjét nem teszi másra,
S a mások terhét így veszi fel,
– az presbiter.
Ki könyörögni sohase restell,
Ki úgy van ott a gyülekezetben,
Mint aki szolgál, mert van mivel
– az presbiter
Kinek a templom kegyelem háza,
Otthon van benne maga s családja,
Bár mindenütt az Úrra figyel
– az presbiter
Aki hitét örömmel megvallja,
Mint presbiter, mégha nem is rangja,
Mert kedves élet Isten előtt,
Ki megáldja, megszenteli őt.
Barta Gábor
Általában számokkal foglalkozom: 66 éves vagyok, lassan 1 éve nyugdíjban, mintegy 30 éve presbiter, 1 feleség, 2 gyermek, 4 unoka, 32 éve Jézus megváltottja. Életem nagy részét informatikai rendszerek fejlesztésével töltöttem, az utóbbi 15-20 évben kezdtem bánni, hogy nem eredeti végzettségemben dolgoztam fizikusként. Csak tévedésből élünk Budakalászon, valójában a képen látható Lappföld végeláthatatlan fenyvesei lennének az igazi otthonom.
Presbiterként részt vettem a templomunk, parókiánk építésében, az utóbbi időben részem volt a napelemes rendszer kialakításában is. Igyekszem a gyülekezet gazdasági kérdéseivel foglalkozni, heti rendszerességgel terhelem presbiter társaimat a gyülekezet aktuális pénzügyi kimutatásával.
Érdeklődésem középpontjában a Biblia helyes értelmezésének kérdése áll. Ebben a témában időnként előadásokat tartok különböző gyülekezeti alkalmakon. Jelenleg havi egy bibliaórát vezetek. Amikor nem ezekkel foglalkozom, akkor az anyatermészet képességeit teszem próbára: amit a kertben elrontok, azt ő helyrehozza. Egyelőre még ismerkedem a nyugdíjas élettel, de máris bizonyítottnak látom a régi bölcsességet: a nyugdíjas nem ér rá semmire.
Eőri Csaba
1972-ben születtem Budapesten. Iskoláimat is ott végeztem. Családommal, feleségemmel Brigittával és három gyermekünkkel Katával, Pannával és Kardossal itt Budakalászon élünk. Feleségem a Szentendrei Református Gimnáziumban tanít. Két lányom egyetemista, fiam a Szentendrei Református Gimnázium végzős diákja. Én jelenleg orvosi műszerészként Budapesten dolgozom.
Gyermekként vallásos neveltetést nem kaptam. Miután megismertem a feleségemet, ő hívott magával Isten házába, és az ő jóvoltából ismerhettem meg Isten igéjét. Felnőttként 2013-ban konfirmáltam, miután az akkori lelkipásztor Cs. Nagy János megkeresett, és Isten áldásával végigvitt az odáig vezető úton. Akkor úgy éreztem, és azóta is azt vallom, hogy elveszett bárányként vezetett vissza a nyájhoz, és így találhattam meg lelki békémet.
Isten dicsőségére az elmúlt hat évben presbiterként szolgálhattam a gyülekezetet, és megtiszteltetésnek tartom az ismételt jelöltséget eme nagyon fontos egyházi tisztség betöltésére. Ha az Úr ebben a szolgálatban akar továbbra is látni, akkor alázattal fogadom döntését, s az Ő segítségét kérve hittel és szeretettel fogom egyházközségünket szolgálni. Mert ahogy az Ige is mondja: Ha valaki szolgál, azzal az erővel szolgáljon, amelyet az Isten ad neki, hogy így minden az Isten dicsőségére váljék. (1Péter 4,11)
Husek Jolán
Debrecenben születtem, néhány hónapos koromban szüleim, nagyszüleim Budakalászra költöztek, azóta – 9 év kitérővel – itt lakom. Itt jártam általános iskolába, majd közgazdasági szakközépiskolát végeztem Budapesten. 1982-ben kezdtem el dolgozni Budakalászon, a Gyógynövény Kutató Intézetben. Három év kitérővel itt dolgoztam egészen 2009 tavaszáig. Munka mellett szakmai felsőfokú végzettségeket szereztem. Mérlegképes könyvelő, közgazdász, adótanácsadó vagyok. 2009 májusától indítottam el saját vállalkozásomat, ebben dolgozom jelenleg is.
1990-ben mentem férjhez, azonban az a házasság sajnos zátonyra futott, válással végződött. Jelenlegi férjemmel 2002-ben házasodtunk össze, ebben a házasságban született meg a fiúnk. Férjem előző házasságában két gyermek született egy lány és egy fiú. Mára mindannyian felnőttek, párjaikkal együtt most már hat gyermekünk van. Legnagyobb örömünkre van két unokánk is. Egy húsz hónapos kislány és egy két hónapos kisfiú.
A budakalászi gyülekezetbe Édesanyámmal gyerekkorom óta járok, itt konfirmáltam Dr. Szűcs Ferencnél, itt keresztelte meg Papp László egyik keresztfiamat, esketett minket férjemmel és keresztelte meg a fiúnkat Papp Lászlóné, és itt konfirmált Gábor fiúnk Csere Mátyásnál. Konfirmációs emléklapomon a mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet, és a józanság lelkét. (2 Tim. 1,7) idézet szerepel. Ez az ige végig kíséri életemet. Sokszor kaptam, kapok erőt a legelesettebb pillanataimban, a szeretet átsegít nehézségeken, sok örömöt, boldogságot okoz, a józanság segít megfontolt döntéseket hozni.
A gyülekezet életében elsősorban a könyvelési, adózási, pénzügyi feladatokban szeretnék továbbra is szolgálni, segítségre lenni. A presbiteri jelölés számomra hatalmas megtiszteltetés. Istentől való elhívásnak tartom, eszerint szeretném végezni e felelősségteljes feladatot.
Glasz Péter
Budapesten születtem, 57 éves vagyok, két felnőtt gyermek édesapja. Erős református gyökerekkel rendelkező családba születtem, szüleim második gyermekeként. Anyai nagyapám az SDG egyik vezető személyisége volt a két világháború közt, anyai nagyanyám és apai nagynéném hittantanárok voltak.
Két és fél évtizeden át apámmal dolgoztam együtt, de cégünk a koronavírus járvány alatt megroskadt, ezért feleségemmel két éve a Balaton mellé költöztünk, hogy szálláshely kiadással foglalkozzunk. Végül sikerült elhelyezkednem, egy budapesti cégnél. Most – ha nem is mindennap – de hetente egy-két alkalommal vonattal ingázom.
Pasaréten konfirmáltam 1981-ben, a budakalászi gyülekezetnek 2005 óta vagyok tagja, 2006 óta presbitere. Ha a gyülekezet – minden méltatlanságom dacára – érdemesnek tart arra, a presbitériumban igyekszem továbbra is az Isten dicsőségére munkálkodni.
Gyurinka József (Gondnok)
1967-ben születtem Szentendrén és születésem óta itt élek Budakalászon. Szüleim Hajdú-Biharból felköltöző református munkásemberek voltak, akik az akkor formálódó budakalászi gyülekezethez csatlakoztak. Engem gyermekként is gyakran vittek istentiszteletre.
Édesanyám (Baloghné Rózsika) máig a gyülekezet oszlopos tagja. 1980-ban konfirmáltam, majd a következő 10-12 évben az akkor még közös budakalász-pomáz-csobánkai gyülekezeti ifiben találtam egész életemre meghatározó lelki és baráti közösséget. Később a kiöregedett ifisekkel házicsoportot szerveztünk, ami éveken át a házunknál működött. 1997 óta presbiterként szolgálok a gyülekezetben.
Feleségemmel, Dagmarral 1991-ben ismerkedtünk meg angliai munkavégzésünk során, majd 1993-ban házasodtunk össze. Három felnőtt fiunk (Máté, Áron és Vince) kiskoruktól itt nevelkedtek a gyülekezet közösségében. Közgazdász végzettséggel, valamint elektronikai műszerész szakképesítéssel rendelkezek. Mosodai gépek és lépcsőliftek importjával, kereskedelmével, szervizelésével foglalkozó saját cégemet vezetem.
Végül egy ige a 127. zsoltárból, ami sokat jelentett a számomra: ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők.
Jánossy Gergely
Budapesten születtem egy hatgyermekes család legidősebb gyermekeként. Édesapám katolikus, édesanyám evangélikus családban nőtt fel, házasságkötésük után azonban a Pasaréti Református Gyülekezet tagjaivá váltak. Születésemtől fogva egészen Budakalászra költözésünkig ebben a gyülekezetben kaptam lelki táplálékot, barátokat, élő közösséget Istentől.
Bár kisgyermek koromtól kezdve hittanra, gyermekistentiszteletre jártam, Isten türelmesen várt, míg kamaszként megértettem az Ő személyes hívását és azóta mondhatom el, hogy én is kegyelemből Isten fogadott gyermeke vagyok Krisztusért. Tanulmányaimat okleveles tájépítész mérnökként, valamint gazdaság-informatikusként végeztem, munkatapasztalatom nagyvállalati informatikai rendszerek értékesítéséhez és bevezetéséhez kapcsolódik.
Feleségemmel, Perneczky Sárával 11 éve kértük Isten áldását közös életünkre. Azóta négy gyermeket kaptunk ajándékba az Úrtól: Luca 9, Domonkos 7, Nóra 5, Veronika 3 éves. 2019. elején költöztünk Budakalászra, azóta vagyunk tagjai a Budakalászi Református Gyülekezetnek. A presbiteri közösséghez való csatlakozással – a gyülekezethez való szorosabb kapcsolódási szándékomon túl – a gyülekezeti missziót szeretném erősíteni. Fontos számomra, hogy a frissen ideköltöző családok, újonnan érkezettek és mindenki közösségre találhasson a gyülekezetben. Konfirmációmra kapott igém eddigi életem során nagyon sokszor volt támaszom: Megkönyörül az ő szolgáin, ha látja, hogy elfogyott az erő. (5Móz 32,36.)
Kálmán-Kulin Ágnes
Nagyszüleim az 1920-as években költöztek Budakalászra, felmenőim mindig aktívan részt vettek a helyi közösség életében. Megközelítőleg három évtizeddel ezelőtt Pap Laci bácsinál konfirmáltam Pomázon. Ezt követően a Baár-Madasban, majd az ELTE-n tanultam. . Dolgoztam tanárként iskolákban, nyelvtudásomnak köszönhetően cégeknél Budapesten és külföldön. Jelenleg magyart tanítok egy fővárosi gimnáziumban.
Régen ifisként, most gyakorló tanárként veszek részt örömmel a gyerekeknek szóló gyülekezeti munkában. Annak idején aktívan hozzájárultam a holland és az erdélyi testvérgyülekezeti kapcsolatok ápolásához, amiben továbbra is szívesen közreműködnék. A férjemmel, Józsival, Székelyvéckén ismerkedtünk meg, majd rövid Budapesten töltött idő után 5 évig Münchenben éltünk. Ott született fiunk, Vince. Hálás vagyok Istennek, hogy hazaköltözésünk után mindhárman otthonra lelhettünk a gyülekezetben. Nagyon fontos számomra, hogy az ő támogatásukkal vállaltam a presbiteri jelölést, és folytathatom a családi hagyományokat. A konfirmációmra kapott igét szeretném megosztani; 1991-ben csupán egy szép hosszú igeszakasz volt, de az évtizedek alatt hitvallássá vált, amelynek majd’ minden szava mögé egy-egy tapasztalás került. Így készülök a presbiterségre is: mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban. (Róm 8,38-39)
Molnár Illés (pótpresbiter)
Hat éve, 2017 óta élünk Budakalászon feleségemmel, Lillával. Itt lettünk kétgyerekes szülőkké: Magda lányom öt, Mira két és fél éves. Intézményi kommunikációs szakértőként dolgozom, emellett mellékállásban műfordító vagyok. Elsősorban keresztény spiritualitásról és művészetről szóló könyveket fordítok a Harmat Kiadónak.
A hitet nem otthonról hozom. Harminc éves koromban, egy angliai karizmatikus gyülekezetben merítkeztem be, majd itthon, a Budapesti Golgota Gyülekezetben szilárdult meg a keresztény identitásom. Itt ismertem meg a feleségem is. Házasságkötés után nem sokkal a Gazdagréti Református Gyülekezetbe kezdtünk járni, ahol látogatóként már korábban is sokszor megfordultunk. 2015-ben már ott konfirmáltam. A mai napig jó kapcsolatokat őrzünk mindkét korábbi gyülekezetünkből, hitéletünk alapjait jelentik az ottani tanítások és személyes kapcsolatok.
Mikor Budakalászra költöztünk, mindkettőnk számára egyértelmű volt, hogy nem akarunk „ingázva” gyülekezetbe járni, szerettük volna, ha beágyazódunk a helyi közösségbe. Már költözés előtt ellátogattunk a kalászi gyülekezetbe. Azóta, két kisgyerek mellett több istentiszteletet kell kihagynunk, mint szeretnénk, de a kéthetente csütörtökönként, altatás után megtartott Nikodémus-kör egy fontos, stabil pontot jelent az életemben.
Németh András
1978-ban születtem Budapesten. Ugyanitt, a Baár-Madas Református Gimnáziumban érettségiztem, majd Pécsen a jogi karon szereztem diplomát. A Budahegyvidéki Református Gyülekezetben konfirmáltam. 2010 óta élünk Budakalászon „kis” családommal, feleségemmel, Borival és nyolc gyermekünkkel.
Kezdetben a pomázi református gyülekezetbe jártunk, majd pár év elteltével csatlakoztunk a kalászi közösséghez. Szakmai pályám az energetikához köt: közel 15 éve dolgozom jogászként az energiaiparban, veszek részt a szakmai érdekképviseleti munkában és tanítok egyetemen. A gyülekezeti munkában korábban a lelkészkereső bizottság tagjaként vettem részt.
Pálinkás Márton (pótpresbiter)
Egerben, négy gyermekes családban másodikként születtem (1984), itt is nőttem fel és itt konfirmáltam. Orvosi diplomám a Semmelweis Egyetemen szereztem, majd ugyanitt tettem szakvizsgát reumatológiából és később itt védtem meg Ph.D. doktori értekezésem. Tíz éve élek Budakalászon, Szentistvántelepen feleségemmel és három gyermekünkkel.
Fontos számomra a teremtett világ, a lenyűgöző természet, melyben alkotója nagysága tükröződik vissza. Hiszem, hogy feladatunk egy megtartó, egészséges és élni akaró közösség, azon belül is keresztyén, református közösségünk gyarapítása minden körülmény között. Budakalászi Testvéreimet két igével üdvözlöm: Legyetek erősek és bátrak (5Móz 31:6), mindenért hálát adjatok, mert ez Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra. (1Thessz 5,18)
Pócsik István
Áldás Békesség! Sajószentpéteren születtem 1961-ben. Bányászcsaládból származom. Felszolgáló végzettségem van 26.évig tapostam a New York Kávéházban a márványt. 1995-től saját vállalkozásom van, amiben a feleségem a társam – és nem csak ebben, már 36 éve. Két gyermekünk és két unokánk van.
1997-ben költöztünk Budakalászra, azóta vagyunk gyülekezetünk tagjai. 16 éve vagyok presbiter . Ha a kedves Testvérek a következő időszakra is bizalmat szavaznak nekem, igyekszem a tőlem telhető legnagyobb buzgalommal végezni. Járuljnk tehát bizalommal a kegyelem trónusához,hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk… (Zsid 4,16.)
Soós Gabriella
Születésem óta Budakalászon élek. Hat éves voltam, amikor először jöttem a budakalászi templomba, azóta is ide járok. Kamasz koromban kezdtem gyerek-istentiszteleteket tartani, egészen a tanítóképző főiskola végéig. Végzettségem szerint tanító és hittanoktató vagyok. Évekig tanítónőként dolgoztam először Budapesten, majd négy évig Budakalászon is.
A budakalászi tanítói évek alatt kezdtem az iskolai hitoktatást. Az utóbbi két évben már főállásban végzem ezt a szolgálatot nemcsak Budakalászon, hanem Pomázon is. Az életem fontos eleme a gyülekezet életében való aktív részvétel. Például évek óta részt veszek a nyári napközis hittantáborok szervezésében és lebonyolításában. Csatlakoztam a gyülekezet kórusához is.
Széll Attila
És most, oh, Jákób – így szól az Úr, a te teremtőd és a te alkotód –: Izráel! Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy! (Ézs 43,1)
Az idén töltöttem be a 60. életévemet. Budapesten születtem, a fővárosban nevelkedtem, műszaki felsőfokú végzettségem van. Családi állapotom: özvegy (120 napja). Külföldön élő lányommal alkotjuk a közvetlen családot itt a földön – és fiammal, feleségemmel a Mennyek Országában.
Közel két évtizede vagyok a gyülekezet tagja, az Úr erőteljes elhívására igennel válaszolva a második ciklusban vagyok presbiter, és több mint hat éve a gyülekezet gondnoka. Amint az Akarat teljesen világos volt számomra, úgy az is, hogy gondnoki szolgálatom 2023. december 31.-ig tart. Erre a gyönyörű, rengeteg ajándékot tartogató, és időnként veszélyes, nagy küzdelmek megvívásából is álló időszakra szól az elhívásom a gondnoki szolgálatra, ennek következtében nem vállalhatom tovább a megbízatást. Presbiterként szeretném támogatni a gyülekezetet, a testületet, amennyiben ez a bizalom megszavazásra fog kerülni a közgyűlésen. Jelenleg minden mozgásban van körülöttem, egyedül az Úr az állandóság az életemben a szeretteimen kívül, az Ő szeretete, kegyelme, és az egyre erősödő belé vetett hitem. Hiszem azt, hogy ki fogja jelölni a későbbi szolgálati helyemet, mint amiként eddig is tette.
Székelyné Dömötör Katalin (pótpresbiter)
Budapesten egy sportoló családba születtem. A sport és ennek nevelő hatásai meghatározóak az életemben. Budapesten jártam általános és középiskolába, miközben aktívan sportoltam. A Testnevelési Egyetemen testnevelő tanári és gyógytestnevelői diplomát szereztem.
Már az egyetemista éveim alatt alapítottunk családot. Eleinte Óbudán laktunk négy gyerekkel, majd harminc évvel ezelőtt költöztünk Budakalászra. Nagyon szeretek itt Szentistvántelepen élni. Az ötödik gyermekünk már ide született. A Szentistvántelepi Általános iskolában tanítok hosszú évek óta. Már a tanítványaim gyerekeit is tanítom. Szervezem az iskola sportéletét, igyekszem a családokat az sport és mozgás szeretetére is nevelni.
Köszönöm bizalmat a presbiteri jelölésre. Igyekszem hittel és a legjobb tudásom szerint elvégezni a rám bízott feladatot.
Szontagh István
51 éves építőmérnök vagyok. Feleségemmel, Kingával 1999 óta élünk Budakalászon. Két gyermekünk van, Bálint (20) és Balázs (10). A református gyülekezetbe 2001-ben kezdtünk el járni, ahol Kerekes Péter révén hamar csatlakoztunk az akkori, Gyurinka Józsi-ék által szervezett házicsoporthoz és onnantól egyre több gyülekezeti tagot ismertünk meg.
Evangélikusnak kereszteltek és ott is konfirmáltam, de mivel anyai nagyapám szatmárnémeti református lelkész volt, sokszor fordultam meg kálvinista Istentiszteleteken és nem állt távol tőlünk ez a szellemiség. Ugyan hívő családban nőttem fel, de a személyes hitemet csak gyermekkorom után találtam meg 18 évesen, amikor a rendszerváltás környékén ifjúsági, evangelizációs körökbe is elkezdtem járni. Azóta próbálom mélyíteni a hitemet, és hálás vagyok Istennek, aki mindig megmutatja a helyes utamat. Munkám miatt három hétköznapot külföldön töltök és így sajnos a hétközi alkalmakra csak korlátozottan tudok eljárni. Presbiteri tisztséget a legutolsó ciklusban vállaltam először, és a mostani csapatban kedves, hívő barátokat szerezhettem és a tapasztalt tagoktól sokat tanulhattam, amit hálásan köszönök.
