Így hát mit várhatok, Uram? Egyedül benned reménykedem!
39. zsoltár
Estefelé lementek tanítványai a tengerhez, hajóra szálltak, hogy átmenjenek a tenger túlsó partjára, Kapernaumba. Sötét volt már, és még nem ment oda hozzájuk Jézus; a tenger pedig háborgott, mert nagy szél fújt. Közben eljutottak mintegy huszonöt vagy harmincfutamnyira, amikor meglátták, hogy Jézus a tengeren jár, és közeledik a hajóhoz. Megrémültek, de ő így szólt hozzájuk:
– Én vagyok, ne féljetek!
Fel akarták venni a hajóra, de a hajó egyszeriben odaért a partra, ahová tartottak.
János evangéliuma 6,16-21
Nem jónak kell lenni, hanem átlátszónak. Le kell mondani a jóságprojektekről, mert a környezetem belém tud fáradni. Az átlátszóság a valóságos projekt, mert az a szentséggel áll párban. Mi a szentséget valami távoli dolognak gondoljuk – ez teljes félreértés. A szent ember az, aki nagyon közel jön a világhoz, belehajol a világba, nem félti a saját tisztaságát.
Visky András-interjú részlete („Nem jónak kell lenni, hanem átlátszónak” – parokia.hu)
Ott állsz, fél kezed a kilincsen,
belenézve a másik világba, ami
persze ugyanez a világ, a sápatag
reggel ugyanúgy eljön és vár a napi
munka, a tennivalók, az ébredő
állatok hada, orrod előtt megáll
a befagyott levegő, és úgy vagy
jelen, ahogy még soha eddig,
látva, amit még soha: szent helyen
állsz, de eddig nem tudtál róla.
Wendell Berry amerikai költő (fordította Molnár Illés)
